Terry J. Fadem: A kérdezés művészete című könyvét olvastam el a közelmúltban és a könyvvel kapcsolatos tapasztalataimat írom le ebben a posztban. Jegyzetként egy motivációs plakátot is készítettem, amely a főbb gondolatokat foglalja össze.
A könyv véleményem szerint indokolatlanul terjedelmesre sikerült. Sajnos, ahogy az ilyen jellegű kiadványoknál lenni szokott, a lényeges tartalom összefoglalható fejezetenként fél oldalban. Ha valaki nem szeretne túl sok időt rászánni a könyv végig olvasására, akkor célszerű az egyes fejezetek zárógondolatait elolvasni. A kérdés típusok használatát egy-egy történet, szituáción keresztül mutatja be a szerző, melyek eleinte érdekesek és tanulságosak, de a könyv vége felé nagyon sablonossá és semmitmondóvá válnak.
Aki belevág a könyv elolvasásába, annak mindenképp azt ajánlom, hogy rögtön ültesse gyakorlatba az olvasottakat. Ehhez csak annyit kell tenni, hogy tudatosan úgy kérdezünk az egyes szituációkba, ahogy a könyv ajánlja. Figyeljük meg környezetünk reakcióit és vonjunk le következtetéseket. Egy idő után már automatikusan jó kérdéseket fogunk feltenni.
A könyvet érdemes elolvasnia mindenkinek, aki valamilyen vezető pozíciót tölt be, vagy a szóbeli kommunikáció kulcsfontosságú a munkavégzésében.